A történet durván öt évvel ezelőtt kezdődött az első saját autóval, természetesen egy 601-es trabival.
Meg kell mondjam hogy ez előtt egyáltalán nem érdekeltek az autók vagy a szerelés és ebből kifolyólag egyáltalán nem is értettem hozzá, sőt igazából még a főbb alkatrészek működésével, feladatával, vagy akár a kinézetével sem voltam tisztában.
Na ez jó gyorsan megváltozott. Először csak a működés fenntartásához szükséges minimális javítgatások jöttek. Gyertyacsere, kerék pumpálás meg ilyesmi. 🙂
Nem vagyok benne biztos de azt hiszem először a motorral lettek gondok. Zsolti barátommal kikaptuk belőle a motort, szimeringeket, tömítéseket cseréltünk volt gyűrűzés hengerfejezés, komplett depó.
Úgy emlékszem ezt ezután még egyszer megismételtük és a harmadik alkalomtól kezdve már egyedül csináltam. Valahogyan elkezdtem megérteni hogy mitől megy ez a motor, mi az a gyújtás, mit csinál a karburátor. 🙂
Azt hiszem körülbelül egy év után „fényeztük” le. Azért írom idézőjelben mert fénye az mondjuk nem volt az aszfaltfestéknek amivel lekentük… 🙂
Először nagyon menőnek tűnt a dolog, de ahogy telt az idő kiderült hogy nem volt ez jó ötlet. Utólag belegondolva eléggé elbántunk vele.
Ez után következett a hifi, mert ugye az alap egy „tuning” autóban. 😉
Talán ez volt az a rész amihez egy kicsit konyítottam már amikor elkezdtem az építkezést. Illetve ez lett a kocsi legdrágább porcikája.
Alpine mp3-as fej került bele, alpine első szettel és két szintén alpine végfokkal amik két 30 centis mélynyomót hajtottak amik a hátsó ülés helyén foglaltak helyet. Volt kondi, jó kábelezés meg minden. Szerintem elég szépre jóra sikerült. A hangja nem volt a legszebb, de tagadhatatlanul kurva hangos volt! 🙂
Talán a hangerő (na meg a víz) volt az oka, de kb. ekkor kezdett erősen rohadni az alja.

Első nekifutásra úgy gondoltuk Andriskával hogy adunk neki jó sok kettes lemezt és minden jó lesz.
Egy évig az is volt. Aztán nem győzte szidni szegény édesanyámat amikor egy év múlva a kettes lemezt kellett szétflexelni a hattyúnyak cseréhez… 🙂
Ezzel a karosszéria problémák megoldódni látszottak ámde jött a műszaki vizsa.
Nagy baj nem volt a járgánnyal csak a kormány, a futómű, meg a fék…
Került hát bele új kormánymű, négy új lengéscsillapító, főfékhenger, fékhengerek, fékcsövek, fékpofák, fékdobok. Kisebb vagyon. De átment!
Ezek után két évig még boldog tulajdonosa voltam, mindössze egy hátsó lengőkar törés (parkolóban, álltában) szórakoztatott.
Mindent összevetve nagyon „menő” kis járgány volt. Egyedi (ronda, ronda de egyedi) festés, igen hangos hifi, volt ám rajta szélesített felni 175-ös gumikkal, na és a 2T-nél elmaradhatatlan Ninausz rezonátoros kipufogó.
Szerettem na.
De szegényke nem tehetett róla hogy egyszer csak feltűnt a színen az új szerelem, az injektoros 4T…
Amilyen váratlanul került képbe az új jövevény olyan váratlanul és gyorsan vitték el a kis öreget, a vén jampecot.
Isten áldjon BNU-555!