Egy kellemes májusi hétvégén rászántam magam hogy megborítom a polskit. A nők nem voltak otthon így nem volt aki károgjon a roncskupac láttán, nekiálltunk hát kibelezni AMU-t.

Először a motor és a váltó került ki, aztán az utastérből is kiszereltünk mindent amit csak lehetett. Eddig elég gyorsan és jókedvűen eljutottunk sőt meglepően könnyen fel is borítottuk.
A terv az az volt hogy kiszerelem a futóművet, üzemanyagtankot, fékvezetékeket, mindent ami az alján van, aztán drótkorong, alvázvédő és kész is van a fele. Következő körben szintén megcsiszolom korongozom a futómű alkatrészeit és azokat is lefestem, majd megy minden vissza és 4 nap (hosszú hétvége) után újra a talpán áll a dög.
Sajnos túl jól ment az elején a szétszerelés, kellett valami ami hátráltat. A jobb hátsó lengőkar egyik szilentjébe belerohadt a csavar… Jöhetett hát a flex. Aztán meg a heggesztőtrafó! 🙂 Mikor szanaszét vertük az egészet még az is kiderült hogy amúgy a lengőkar lyukas is. Ez egy kicsit lelombozott de már két nap eltelt sürgetett az idő, mindjárt jönnek haza a lányok.

Másnap nekiestünk a festésnek, egész jó lett (jó vastag). Az első futóművet pikpakk visszaraktuk mert oda vadi új tengelycsonkok és csonkállványok kerültek, csak fel kellett csavarozni szépen az új alkatrészeket és kész. A hátsó futómű a rossz jobb lengőkarral kicsit gázosabb volt, de a bal oldalit összeraktam (majdnem) rendesen, a jobb oldalit meg csak úgy odatettem két csavarral hogy még a szilent sem volt benne! 🙂
Talpra lehetett állítani, szépen letakargattam (közben kiderült hogy ez igen jó húzás volt, mert egy hétig esett az eső) és eltakarítottam a romokat. Anyuka örül!
A következő etap a rossz lengőkar kicserélése (már úton van), majd a fékek beszerelése. Ezzel újra járóképessé válik (lehet húzni) és akkor el tudom vontatni a lakatoshoz. Néhány lyuk azért van…
Mára ennyit, nemsokára jön haza a Trabi!