A hétvégén sikerült teljesen szétbontanom a tartalék 1.3-as és 1.6-os (NZ, AEA) motorokat. Szeretném megmutatni az alkatrész raktárat, nagyon tetszik ez a kép!
Trabant lökhárító
Néhány hónapja lökhárító nélkül jártam a trabival, mert egy hibás manőver következtében sunyi módon kirohadt a jobb oldali felfüggesztése az első lökösnek.
Akkor leszedtem mind a kettőt, mondván hogy amíg meghegesztjük az orrát addig szépen lefényezem őket.
Szépen lecsiszoltam, lealapoztam és lefújtam őket a vadi új hobbi kompresszorommal. Nem volt éppen egyszerű feladat a kínai festékszóró használata, de végül is kiköpködte valahogy a festéket.
Így már újra régi pompájában a trabi. Nagyon szép lett na!
Lehettem volna festő… vagy halász…
Épül a fék a polskira
Hosszú szünet után újra foglalkoztam egy kicsit a polskival.
A jobb hátsó lengőkar szépen lefestve visszakerült időközben, tehát jöhetett a fék beszerelése amit már jó régen lepusztítottunk róla.
A hátsó lengőkarokra új fék alaplap (porvédő ha úgy tetszik) került, természetesen új fékhenger, fékpofák és kézifék-kar is. A kerékcsapágyakat is cseréltük persze. Így leírva rájöttem hogy a féltengelyen és a kerékagyon kívül minden új lett. 🙂
Elől maradt az alaplap de új fékhengert és fékpofákat kapott. A főfékhengert is cseréltük és új fékvezeték került mindenhová. Már csak a kézifékbovden behúzása lenne, de azt majd csak ha rendben lesz a kasztni belül is.
Legközelebb azt hiszem a kasztni belsejét fogom rozsdamarózni. Vagy fejgyújtom. 🙂
Alufelni eladó!
Kis nyári trabantkodás
Az uborkaszezon sem akadályozhatja meg hogy kicsit hobbizzak. A trabant került nagyító alá a héten.
Levettem róla a traktor kipufogót, mert közeleg a műszaki vizsga és ott nem értékelik az ilyesmit. Visszakerült rá a szolídabb változat, a negyvenes.
Miközben matattam alatta észrevettem egy kis betegséget a bal seggén. Drótkorong elő, megdolgoztam egy kicsit. Rozsdamaró, alapozó, alvázvédő. Remélem begyógyul.
Végül kicseréltem még a gyújtáskábeleket is, mert amikor a karburátort piszkáltam észrevettem hogy el volt szakadva egyik másik.
Fő a tökéletesség! 🙂
Csaba astrája fehéredik
Végre rászánta magát emberünk hogy az összecsukott majd kilakatoltatott „erzsi” visszakapja fehér színét. A jobb első sárvédő és a motorháztető volt szép alapozó fekete. Nem értünk nagyon a karosszéria munkákhoz, de igen nagy bátorsággal nekiestünk.
Meglepő magabiztossaggal barmoltuk szét hogy utána Kornél átvegye a csákánynyelet.
Csiszolás, alapozó, filler, 2 réteg festék. Ez volt a küldetés. Kb. egy hét alatt meglett mindegyik fázis, lehetett összepakolni. Itt úgy volt hogy majd Zsolti segít nekünk ebben, de dolgoznia kellett. Fogtuk hát a kirakós játék darabkáit és elkezdtük összelegózni az „erzsit”. Hihetetlen módon minden alkatrész, csavar a helyet talált magának, sőt még egy plusz csavart is beraktunk valahova ha jól emlékszem. 🙂
Fehér lett erzsi!
Trabant vízpumpa
Az utóbbi időben kisebb fordulaton (1000-2000) érdekes hangokat hallatott a motor. A vízpumpa felől jött a hang, nem is kellett több már neki is estünk.
A trabi vízpumpa csere nem túl bonyolult csak egyetlen szívás van vele, mégpedig az hogy nagyon kevés a hely a motor mellett, még a vízpumpa sem fér ki anélkül hogy megbillentenénk a motort a bakot eloldva. Vezérműszíj le, a legegyszerűbb a szíjtárcsával együtt. Aztán három csavar fogja a vízpumpát és kész. Visszafelé ugyanez, még szíjfeszítő sincs, a vízpumpával kell feszíteni.
Kész lett, szép lett, fasza lett.
Ugyan úgy rág valami lentről…
Trabant hátsó rugók
Nem bírtam sokáig az uborkaszezont, kicsit meg kellett piszkálnom a Trabit. Beszereztem még régebben két gyári hátsó rugót, kicsit megcsiszolgattam lefestettem.
A gátlók kb. két éve voltak cserélve, gázosak, kiválóak. Az eredeti rugókból le volt vágva kb. másfél kör, így túlságosan terpesztett. A régi alufelnikhez ez jó volt mert azok kifelé voltak szélesek, a mostani vas viszont befelé szélesedik (más ET) ezért jót tett neki hogy 1 centivel eltávolodott így a kerék a rugótól, mert hajlamos volt beleérni. Most is terpeszt kicsit a pogácsáknak köszönhetően, viszont így nem ér bele semmibe.
Remek!