A harmadik, a Golf

A két Trabant után jött az igény hogy jó lenne egy olyan autó (is) amivel akár a 100Km-es álom hatótávolságot is át lehetne lépni. Beindult a több hónapos keresgélés egy jó állapotú E36 után. Na ez persze mifelénk (Észak-Mo.) ritka ám mint a fehér holló. A sokadik felesleges kiruccanás és leharcolt dög után egyszer csak ott állt ez a zöld kombi egy kereskedés közepén kiglancolva, megkímélt belsővel jó gumikon és a varázskészülékkel: automata klíma!

A próbaút remek volt minden jónak tűnt, két hét múlva már a Trabant mellett feszített. A külseje és az utastér állapota tényleg kiváló, ezen kívül csak egy baja volt: a motor…
A klíma sem adta a hideget amint a higany 20 fok fölé ment, de szerencsére csak fel kellett tölteni. Na de a motor. 1.4 APQ-AEX rengeteg 60 lóval, ennyi talán már a Trabantban is van a mostani állapotában. 🙂 A szokásos vízpumpa, vezérműszíj, olaj csere után azt hittem minden rendben lesz, de amint felszállt a lila köd azonnal jópofa ütemtelen kopácsolás hangját véltem felfedezni a motorból. El is vittem két szerelőhöz, mondtak Ők dugattyútól főtengelycsapágyig mindent tehát úgy döntöttem hogy dögöljek meg essünk neki egy teljes motorgenerálnak. Százhetvenezer kilométer után úgyis ildomos lenne. A dolog úgy indult hogy motor le és ha már lent van akkor egy új kuplung fel. A motor darabokra lett szedve és az utolsó csavarig mindent cseréltünk. Összes csapágy csere, főtengely és lendkerék köszörülés, síkolás, gyűrűzés. Na és hogy teljes legyen az öröm a kipufogó leömlő öntvény is el volt vetemedve, kifújt. Csere kb.70ezer lett volna az új öntvényre, ezért inkább „Janó-dob” 4-1-es leömlőt csináltattam. Néhány hónapon belül a kipufogó többi része is szétesett-rohadt ezért aztán komplett új Bosal rendszer is rákerült.

A második, a 4T

Szegény 601-esnek tragikus hirtelenséggel kellett távoznia, mert kitúrta a képzeletbeli garázsból az új jövevény, a 4T. Tervben volt hogy lecserélem az öreget, de igazából még nem kerestem az utódot hanem egyszerűen az ölembe hullott. Egy Eger melletti faluba mentem érte, nagyon szerető gazdája volt aki elég erősen beindult már a felújításba-átalakításba de Ő is egy új jövevény miatt szakította meg a projektet.

Már ebben a színben érkezett, viszont még csúnya műanyag lökhárítókkal, az persze nem maradhatott rajta, megkapta egy húsz évvel fiatalabb testvére (apja) gömbölyű fém lökhárítóit. A fenti képen a téli gumikban pózol, a nyárik egy beazonosíthatatlan Fiat származék felnin vannak. Jóval nagyobbak, 175/60R13-asok. Ami még ezen a képen nem a vételi állapotot tükrözi az a kipufogó. Igen büszke vagyok rá, saját kezemmel hegesztettem (nem tudok amúgy hegeszteni) és nem fúj ki sehol! 🙂 4-2-1 leömlő van rajta, a cső ötvenes végig egy gázgyorsítóval és egy minimál hátsódobbal a hangerő érdekében.

Na de mennyünk sorban. Mikor hozzám került már rajta volt a Digijet hengerenkénti injektor, viszont nem volt lambda szondája. Ez volt az első dolog az építgetés során, beszerelve kijött végre vészüzemből és a fogyasztás is lement 8 liter körülire. Egyetlen dolog ami zavar kicsit az az alapjárat ingadozása amiről azt mondják a nagyok hogy a nagyobb tengely miatt van (1.3-as vezérműtengely van benne az 1.1-ben). Mivel a motorral nem voltak problémák és a karosszéria is rendben volt jöhettek a kerekek. Első nekifutásra osztókör módosítóval felraktam négy Wartburg szélesített felnit 175/50R13 gumikkal. Hihetetlenül brutálisan nézett ki! A kicsi baj csak az volt hogy kb. 2cm-t kilógtak a kerekek a kaszniból. Ez így nagyon nem volt jó de azért majd egy évig így jártam vele. Ezután kerültek rá a BMW 2000 alukerekei a 70-es évekből. Gumik maradtak, ez már nem lógott ki annyira viszont ez befelé volt kicsit problémás na meg 4×100 volt a 4×98 helyett az osztókör. Fel lehetett rakni a tőcsavarokra, de nem volt egészséges. Egy évig bírta, akkor jöttek a mostani Fiat felnik. Ezek is szép peremesek mint a szélesített 2T felnik és az új gumikkal 175/60R13 nagyon jól mutatnak. Egész jól elférnek csak a gép hátulját kell visszaemelni gyári magasságba, mert most kb.3-4cm-el alacsonyabb.

Motorikus probléma hál istennek nem nagyon fordult elő, hálás jószágok tudnak ezek lenni. Egyszer elkopott a gyújtáselosztó és a rotor, ami ugyan minimális összegbe kerül viszont én elég nehezen jöttem rá a hiba okára. Néha torpant kicsit majd később nem akart melegen beindulni. Elég vicces volt mindig megvárni amíg kihűl a motor. A másik kicsit nagyobb probléma az az volt hogy felrobbant a hűtő! 🙂 Elromlott a ventilátor kapcsoló hőgomba és nem kapcsolt a propeller… Én pedig éppen Colin McRae-t játszottam a városban tehát kicsit felhevült a dög, aztán pedig megálltam egy pirosnál. Nem engedett a nyomásszabályzó a kiegyenlítőtartályon, a leggyengébb láncszem pedig a hűtő volt. Jó nagy durranás, gőzfelhő, majd tizenegynéhány ezer forint kiadás következett.

Közben vizsgára is kellett vinni ám, szóval belekerült a szokásos négy új lengéscsillapító és komplett új fékrendszer (fékvezetékek, fékdob, féktárcsa, fékhengerek, betétek). Nem volt vele gond, bár az injektor miatt priccoltam kicsit, de megoldották. A belsejét is felújítottam, kapott új kárpitot és műszerfal betéteket. Három új műszert is beletettem, fordulatszám mérőt, töltés mérőt és talán a legfontosabbat egy vízhőfok mérőt. A gyári ledes nem sokat ért amikor szétment a hűtő, még egyszer ezt nem szeretném. Ami a hifit illeti, megörökölte a 601-es Alpine fejegységét, viszont itt már csak egy (4 csatornás) erősítő, egy Kenwood hajtja a Monacor első szettet és a Blaupunkt mélyládát ami egyedileg készült a jó helykihasználás miatt. Nem szól annyira durván mint a két Alpine de nagyon kellemes hangja van.
Nos egyelőre ennyit róla. A közeljövőben megválok az injektortól, először is mert a vizsgán most már valószinű bajos lenne, másodsorban pedig minimalizálni akarom a motorelektronikát. Egy ilyen autóba nem való elektromos AC pumpa, légtömegmérő, meg ECU. Pieburg 2E3 duplatorkú karbit fog kapni hasonló életkorú Golf-ból. A műveletről természetesen beszámolok majd.
Kedves barátom mondásával búcsúzom:
Nektek jó… Nektek nincs Trabantotok…! 🙂

Az első, a 601-es

A történet durván öt évvel ezelőtt kezdődött az első saját autóval, természetesen egy 601-es trabival.
Meg kell mondjam hogy ez előtt egyáltalán nem érdekeltek az autók vagy a szerelés és ebből kifolyólag egyáltalán nem is értettem hozzá, sőt igazából még a főbb alkatrészek működésével, feladatával, vagy akár a kinézetével sem voltam tisztában.
Na ez jó gyorsan megváltozott. Először csak a működés fenntartásához szükséges minimális javítgatások jöttek. Gyertyacsere, kerék pumpálás meg ilyesmi. 🙂
Nem vagyok benne biztos de azt hiszem először a motorral lettek gondok. Zsolti barátommal kikaptuk belőle a motort, szimeringeket, tömítéseket cseréltünk volt gyűrűzés hengerfejezés, komplett depó.
Úgy emlékszem ezt ezután még egyszer megismételtük és a harmadik alkalomtól kezdve már egyedül csináltam. Valahogyan elkezdtem megérteni hogy mitől megy ez a motor, mi az a gyújtás, mit csinál a karburátor. 🙂
Azt hiszem körülbelül egy év után „fényeztük” le. Azért írom idézőjelben mert fénye az mondjuk nem volt az aszfaltfestéknek amivel lekentük… 🙂
Először nagyon menőnek tűnt a dolog, de ahogy telt az idő kiderült hogy nem volt ez jó ötlet. Utólag belegondolva eléggé elbántunk vele.
Ez után következett a hifi, mert ugye az alap egy „tuning” autóban. 😉
Talán ez volt az a rész amihez egy kicsit konyítottam már amikor elkezdtem az építkezést. Illetve ez lett a kocsi legdrágább porcikája.
Alpine mp3-as fej került bele, alpine első szettel és két szintén alpine végfokkal amik két 30 centis mélynyomót hajtottak amik a hátsó ülés helyén foglaltak helyet. Volt kondi, jó kábelezés meg minden. Szerintem elég szépre jóra sikerült. A hangja nem volt a legszebb, de tagadhatatlanul kurva hangos volt! 🙂
Talán a hangerő (na meg a víz) volt az oka, de kb. ekkor kezdett erősen rohadni az alja.

Első nekifutásra úgy gondoltuk Andriskával hogy adunk neki jó sok kettes lemezt és minden jó lesz.
Egy évig az is volt. Aztán nem győzte szidni szegény édesanyámat amikor egy év múlva a kettes lemezt kellett szétflexelni a hattyúnyak cseréhez… 🙂
Ezzel a karosszéria problémák megoldódni látszottak ámde jött a műszaki vizsa.
Nagy baj nem volt a járgánnyal csak a kormány, a futómű, meg a fék…
Került hát bele új kormánymű, négy új lengéscsillapító, főfékhenger, fékhengerek, fékcsövek, fékpofák, fékdobok. Kisebb vagyon. De átment!
Ezek után két évig még boldog tulajdonosa voltam, mindössze egy hátsó lengőkar törés (parkolóban, álltában) szórakoztatott.
Mindent összevetve nagyon „menő” kis járgány volt. Egyedi (ronda, ronda de egyedi) festés, igen hangos hifi, volt ám rajta szélesített felni 175-ös gumikkal, na és a 2T-nél elmaradhatatlan Ninausz rezonátoros kipufogó.
Szerettem na.
De szegényke nem tehetett róla hogy egyszer csak feltűnt a színen az új szerelem, az injektoros 4T…
Amilyen váratlanul került képbe az új jövevény olyan váratlanul és gyorsan vitték el a kis öreget, a vén jampecot.
Isten áldjon BNU-555!

Első bejegyzés

Üdvözletem mindenkinek!

Régóta tervezgettem már egy blog írását, amibe úgy gondoltam beleírok majd mindenféle dolgot amit csinálok vagy történik velem. Aztán eljött a nap amikor elkezdtem és kisebb nagyobb rendszerességgel írok is bele. Az volt a terv hogy majd autós dolgaimról, szerelgetésekről is beszámolok ott de aztán úgy gondoltam hogy az nem biztos hogy illene oda, inkább elkezdek egy tiszta „autós” blogot.
Nos, ez lenne az…
A „flottám” bemutatásával kezdeném a következő postban.