A negyedik, a Kispolski

A polák a flotta azon tagja, ami a legváratlanabbul érkezett. Néhány hónapja nézegettem már Őket és a hasznaltauto.hu-n is volt beállítva figyelés, de aztán szép lassan letettem a vásárlásról mert véleményem szerint egy kicsit drágán mérték őket. Abban szinte biztos voltam hogy akár az 50 akár a 100 ezer forintosat veszem meg, tuti hogy komplett felújítást igényelnek, ami szerény számítások szerint is minimum még egy százas.

Ekkor mint derült égből villámcsapás, jött egy ajánlat. Kispók húszezerért, három hónap műszakival, hű de jó állapotban. Aztán mint a jól nevelt hülye gyerek megnéztem és megvettem. 🙂 A fenti megállapítás a felújításról természetesen érvényes rá, de legalább nem nyolcvanezer volt… Egyelőre sok mindent nem tudok róla mondani, csak annyit hogy a világon mindent ki kell rajta cserélni viszont legalább nem rohad. Csak rozsdál… 🙂 Egy festés mindenképpen kell majd, hogy egy normális állapotú karosszériában kezdhessem a „restaurálást”.

Szép sorban érkeznek hozzá az alkatrészek, egy-két dolgot már szerelgettem rajta de persze újra szét fogom teljesen kapni a festéshez. Amint lesz valami jön a poszt.
Végszónak pedig: de kicsi ez bazmeg’

A harmadik, a Golf

A két Trabant után jött az igény hogy jó lenne egy olyan autó (is) amivel akár a 100Km-es álom hatótávolságot is át lehetne lépni. Beindult a több hónapos keresgélés egy jó állapotú E36 után. Na ez persze mifelénk (Észak-Mo.) ritka ám mint a fehér holló. A sokadik felesleges kiruccanás és leharcolt dög után egyszer csak ott állt ez a zöld kombi egy kereskedés közepén kiglancolva, megkímélt belsővel jó gumikon és a varázskészülékkel: automata klíma!

A próbaút remek volt minden jónak tűnt, két hét múlva már a Trabant mellett feszített. A külseje és az utastér állapota tényleg kiváló, ezen kívül csak egy baja volt: a motor…
A klíma sem adta a hideget amint a higany 20 fok fölé ment, de szerencsére csak fel kellett tölteni. Na de a motor. 1.4 APQ-AEX rengeteg 60 lóval, ennyi talán már a Trabantban is van a mostani állapotában. 🙂 A szokásos vízpumpa, vezérműszíj, olaj csere után azt hittem minden rendben lesz, de amint felszállt a lila köd azonnal jópofa ütemtelen kopácsolás hangját véltem felfedezni a motorból. El is vittem két szerelőhöz, mondtak Ők dugattyútól főtengelycsapágyig mindent tehát úgy döntöttem hogy dögöljek meg essünk neki egy teljes motorgenerálnak. Százhetvenezer kilométer után úgyis ildomos lenne. A dolog úgy indult hogy motor le és ha már lent van akkor egy új kuplung fel. A motor darabokra lett szedve és az utolsó csavarig mindent cseréltünk. Összes csapágy csere, főtengely és lendkerék köszörülés, síkolás, gyűrűzés. Na és hogy teljes legyen az öröm a kipufogó leömlő öntvény is el volt vetemedve, kifújt. Csere kb.70ezer lett volna az új öntvényre, ezért inkább „Janó-dob” 4-1-es leömlőt csináltattam. Néhány hónapon belül a kipufogó többi része is szétesett-rohadt ezért aztán komplett új Bosal rendszer is rákerült.

A második, a 4T

Szegény 601-esnek tragikus hirtelenséggel kellett távoznia, mert kitúrta a képzeletbeli garázsból az új jövevény, a 4T. Tervben volt hogy lecserélem az öreget, de igazából még nem kerestem az utódot hanem egyszerűen az ölembe hullott. Egy Eger melletti faluba mentem érte, nagyon szerető gazdája volt aki elég erősen beindult már a felújításba-átalakításba de Ő is egy új jövevény miatt szakította meg a projektet.

Már ebben a színben érkezett, viszont még csúnya műanyag lökhárítókkal, az persze nem maradhatott rajta, megkapta egy húsz évvel fiatalabb testvére (apja) gömbölyű fém lökhárítóit. A fenti képen a téli gumikban pózol, a nyárik egy beazonosíthatatlan Fiat származék felnin vannak. Jóval nagyobbak, 175/60R13-asok. Ami még ezen a képen nem a vételi állapotot tükrözi az a kipufogó. Igen büszke vagyok rá, saját kezemmel hegesztettem (nem tudok amúgy hegeszteni) és nem fúj ki sehol! 🙂 4-2-1 leömlő van rajta, a cső ötvenes végig egy gázgyorsítóval és egy minimál hátsódobbal a hangerő érdekében.

Na de mennyünk sorban. Mikor hozzám került már rajta volt a Digijet hengerenkénti injektor, viszont nem volt lambda szondája. Ez volt az első dolog az építgetés során, beszerelve kijött végre vészüzemből és a fogyasztás is lement 8 liter körülire. Egyetlen dolog ami zavar kicsit az az alapjárat ingadozása amiről azt mondják a nagyok hogy a nagyobb tengely miatt van (1.3-as vezérműtengely van benne az 1.1-ben). Mivel a motorral nem voltak problémák és a karosszéria is rendben volt jöhettek a kerekek. Első nekifutásra osztókör módosítóval felraktam négy Wartburg szélesített felnit 175/50R13 gumikkal. Hihetetlenül brutálisan nézett ki! A kicsi baj csak az volt hogy kb. 2cm-t kilógtak a kerekek a kaszniból. Ez így nagyon nem volt jó de azért majd egy évig így jártam vele. Ezután kerültek rá a BMW 2000 alukerekei a 70-es évekből. Gumik maradtak, ez már nem lógott ki annyira viszont ez befelé volt kicsit problémás na meg 4×100 volt a 4×98 helyett az osztókör. Fel lehetett rakni a tőcsavarokra, de nem volt egészséges. Egy évig bírta, akkor jöttek a mostani Fiat felnik. Ezek is szép peremesek mint a szélesített 2T felnik és az új gumikkal 175/60R13 nagyon jól mutatnak. Egész jól elférnek csak a gép hátulját kell visszaemelni gyári magasságba, mert most kb.3-4cm-el alacsonyabb.

Motorikus probléma hál istennek nem nagyon fordult elő, hálás jószágok tudnak ezek lenni. Egyszer elkopott a gyújtáselosztó és a rotor, ami ugyan minimális összegbe kerül viszont én elég nehezen jöttem rá a hiba okára. Néha torpant kicsit majd később nem akart melegen beindulni. Elég vicces volt mindig megvárni amíg kihűl a motor. A másik kicsit nagyobb probléma az az volt hogy felrobbant a hűtő! 🙂 Elromlott a ventilátor kapcsoló hőgomba és nem kapcsolt a propeller… Én pedig éppen Colin McRae-t játszottam a városban tehát kicsit felhevült a dög, aztán pedig megálltam egy pirosnál. Nem engedett a nyomásszabályzó a kiegyenlítőtartályon, a leggyengébb láncszem pedig a hűtő volt. Jó nagy durranás, gőzfelhő, majd tizenegynéhány ezer forint kiadás következett.

Közben vizsgára is kellett vinni ám, szóval belekerült a szokásos négy új lengéscsillapító és komplett új fékrendszer (fékvezetékek, fékdob, féktárcsa, fékhengerek, betétek). Nem volt vele gond, bár az injektor miatt priccoltam kicsit, de megoldották. A belsejét is felújítottam, kapott új kárpitot és műszerfal betéteket. Három új műszert is beletettem, fordulatszám mérőt, töltés mérőt és talán a legfontosabbat egy vízhőfok mérőt. A gyári ledes nem sokat ért amikor szétment a hűtő, még egyszer ezt nem szeretném. Ami a hifit illeti, megörökölte a 601-es Alpine fejegységét, viszont itt már csak egy (4 csatornás) erősítő, egy Kenwood hajtja a Monacor első szettet és a Blaupunkt mélyládát ami egyedileg készült a jó helykihasználás miatt. Nem szól annyira durván mint a két Alpine de nagyon kellemes hangja van.
Nos egyelőre ennyit róla. A közeljövőben megválok az injektortól, először is mert a vizsgán most már valószinű bajos lenne, másodsorban pedig minimalizálni akarom a motorelektronikát. Egy ilyen autóba nem való elektromos AC pumpa, légtömegmérő, meg ECU. Pieburg 2E3 duplatorkú karbit fog kapni hasonló életkorú Golf-ból. A műveletről természetesen beszámolok majd.
Kedves barátom mondásával búcsúzom:
Nektek jó… Nektek nincs Trabantotok…! 🙂