A két Trabant után jött az igény hogy jó lenne egy olyan autó (is) amivel akár a 100Km-es álom hatótávolságot is át lehetne lépni. Beindult a több hónapos keresgélés egy jó állapotú E36 után. Na ez persze mifelénk (Észak-Mo.) ritka ám mint a fehér holló. A sokadik felesleges kiruccanás és leharcolt dög után egyszer csak ott állt ez a zöld kombi egy kereskedés közepén kiglancolva, megkímélt belsővel jó gumikon és a varázskészülékkel: automata klíma!

A próbaút remek volt minden jónak tűnt, két hét múlva már a Trabant mellett feszített. A külseje és az utastér állapota tényleg kiváló, ezen kívül csak egy baja volt: a motor…
A klíma sem adta a hideget amint a higany 20 fok fölé ment, de szerencsére csak fel kellett tölteni. Na de a motor. 1.4 APQ-AEX rengeteg 60 lóval, ennyi talán már a Trabantban is van a mostani állapotában. 🙂 A szokásos vízpumpa, vezérműszíj, olaj csere után azt hittem minden rendben lesz, de amint felszállt a lila köd azonnal jópofa ütemtelen kopácsolás hangját véltem felfedezni a motorból. El is vittem két szerelőhöz, mondtak Ők dugattyútól főtengelycsapágyig mindent tehát úgy döntöttem hogy dögöljek meg essünk neki egy teljes motorgenerálnak. Százhetvenezer kilométer után úgyis ildomos lenne. A dolog úgy indult hogy motor le és ha már lent van akkor egy új kuplung fel. A motor darabokra lett szedve és az utolsó csavarig mindent cseréltünk. Összes csapágy csere, főtengely és lendkerék köszörülés, síkolás, gyűrűzés. Na és hogy teljes legyen az öröm a kipufogó leömlő öntvény is el volt vetemedve, kifújt. Csere kb.70ezer lett volna az új öntvényre, ezért inkább „Janó-dob” 4-1-es leömlőt csináltattam. Néhány hónapon belül a kipufogó többi része is szétesett-rohadt ezért aztán komplett új Bosal rendszer is rákerült.